A község első írásos említése 1282-ből való, amikor egy korabeli okiratban szerepel neve, már mai alakjában. A XII. században az Aba nembeli Bárczaiak birtokolták, akik azután egy perben elvesztették itteni részüket. A török sokáig nem tudta meghódoltatni, mivel a Hernád jól védhetővé tette a falut. 1640 után viszont már kénytelenek voltak török igába hajtani a fejüket az itteniek is. Lakói ekkor elmenekültek és csak lassanként tértek vissza falujukba. Újabb megpróbáltatást jelentettek a Thököly-féle felkelés harcai, majd a Rákóczi szabadságharc eseményei, amelyek ismét menekülésre késztették a pereiek nagy részét.

Pere

A Bárczaiak a század második felében ruszinokat telepítettek a községbe, így ismét visszatért Perére az élet. A kastély mellett ekkor gazdasági épületeket is létesítettek a faluban. Köréje épültek a jobbágy- és cselédházak. 1869-ben 681, 1938-ban pedig 845 lakosa volt a falunak. A falu határában több őskori temetőt találtak a régészek. A fZ 1945-ben itt is a nagybirtokkal kezdték, majd megalakult a helyi tsz, amely a következő évtizedekben sokat segített a nem túl gazdag falu fejlesztésében. A falu műemlék jellegű épülete a Rákóczi utcában álló Bárczay-kastély, amely 1830 körül épült. Ma a polgármesteri hivatal működik benne. A 400 fő lélekszámú község népessége évtizedek óta jelentős ütemben fogy, és a népességcsökkenés mértéke ma is számottevő.

Pere